top of page

Csapódás és önismeret

- Le*rom.
- Már nem érdekel?
- Dehogy érdekel! Pont nem fogok olyan emberrel foglalkozni, aki ekkora bunkó!!!!
- Nekem úgy tűnik, mégis érdekel.
- MONDOM, hogy NEM! Hiszen Ő a BUNKÓ!
....
- Igen, bosszantanak a bunkók.
- És mi a Te szereped ebben?
- Abban, hogy Ő bunkó? Semmi!

Hova jutunk a beszélgetésben? Egy eltemetett emlékig, ahol cserben hagyták, megbántották. Már tudja. Akkor és ott gyógyítjuk azt a drága kicsit, aki felnőtt testben ezt használja önvédelemként.

Így még az is lehet, hogy legközelebb már nem Rá fog haragudni. Először igen, aztán a szitu után rájön, ez a düh biza "oda van bekötve". Ám a düh másodlagos érzelem, valami "lakik alatta". És az általában a fájdalom. Gyógyítja, mert már vannak eszközei. És előbb a távolabbi, később a közelebbi kapcsolatokban a helyzetek is "valahogy kisimulnak".




Addig azért van dolog, nem áltatlak. Van, ami nehezebben és van, ami könnyebben "jön elő" és gyógyul is.

Ám ha sose indulsz el, ezek bekövesednek és közöny lesz a végállomás. Először úgy csinálsz, mintha nem érdekelne, aztán valóban nem érdekel. Az öröm sem. Mert az, ami ott beakadt, dolgozik tovább a lelkedben, öntudatlanul. Addig csapódsz ez érzelmek között. Ha más nem, a környezeted látja ezt. Úgyhogy én inkább azt mondanám: csapódás VAGY önismeret.

Ki vagyok én ebben a folyamatban? Egy tükör, egy "energia barométer", aki visszatükröz és segít felismerni hogy érzel valójában. És aki ismeri a kiutat.

"Eszközöm az Enneagram, küldetésem a könnyebbség."
















3 megtekintés0 hozzászólás

Comments


bottom of page