top of page

Mik azok az alaptípusok? 

Az Enneagram kilenc, egymással összefüggő típusból álló típus-rendszer.

Mind a kilenc négy másikhoz kapcsolódik, amelyek egy szimbolikus diagram köré rendeződnek.

Három intelligencia központot, vagyis triászt, kilenc típust és huszonhét altípust ír le, amelyek szinte hihetetlenül pontos képet festenek arról, milyen minták, programok alapján éljük életünket.

Hogy könnyebben összeálljon a kép, kérlek figyelj a sorrendre, ahogy olvasod az oldal tartalmát. 

Ami a legfontosabb - az Enneagram etikettje. Enélkül kérlek, semmiképp nem lépj tovább!

Hol "helyezkedik el a karakter" és mit kezdhetünk azzal, ha beazonosítottuk magunkat. 

Leírásaimat több Enneagram irodalomból szemezgettem (ezeket jelölöm) saját tapasztalataimra fűzve.

A képeknek szándékosan nincs karaktere az oldalon - nem szeretném, ha befolyásolna bárkit - ám fotók nélkül nekem túl száraz lenne.

Minden típust úgy fogalmaztam meg, mintha ő mesélne magáról és igyekeztem beleszőni egy-egy igen jellegzetes mondatot is, amiket hallottam a sok év alatt. 

Találsz ellenőrző listát is az egyes típusokhoz és leírtam a szárny vagy színezet jellegzetességeket, illetve altípusokról is ejtettem pár szót. 

Minden típust átlagos fejlettségi szinten jelenítettem meg, innen vezet az út önmagunkban felfelé. A videókban a típus kialakulásáról mesélek és arról, mit célozhatsz meg típusodban. 

Ha úgy érzed bármelyik lehetnél Te, szívesen látlak egy egy alkalmas konzultációra.

Jó búvárkodást!

És ne feledd, ha bármi kérdésed lenne, várom hívásodat!

ennea ábra.png

Az 1-es típus

Sokszor mondják, hogy miért húzom össze olyan gyakran a szemöldökömet vagy viselkedem felsőbbrendűen? Mert egyenes a tartásom? Azt is mondják, olyan tökéletes minden, amit csinálok. Pedig nem én vagyok a legösszeszedettebb a világon. Arra nagyon figyelek, hogy ami nekem fontos, hogy az valóban tökéletesen legyen.  Valami megmagyarázhatatlan vágy hajt, hogy tökéletes legyek - bár tudom, soha nem leszek az. Fontos a tisztaság körülöttem. Ott lakik egy bíró a fejemben, aki ha ÚGY csinálok valamit, elindítja a lavinát. Oltári kritikus és arra sarkall, hogy kutassak a témában és találjam meg a leghelyesebb utat. Ha nem így teszek, talán megbüntet. Keményen dolgozom a hibák kijavításán magamban és másokban, ezért sokszor mondják, hogy kritikus vagyok. Ha hallanák, mennyire az vagyok magammal, nem panaszkodnának.

Egy ideális világban REND van. Dühít, ha NEM ÚGY történnek a dolgok, ahogy kéne. Mondjuk nekem tolják a bevásárlókocsit a közértben. De dühösen felcsattanni nem illik, nemde? Így aztán nem szólok, bár egy csendes megjegyzés azért belefér néha...

A 2-es típus

Úgy van rendben, ha segítünk másokat a boldogulásban, nem? Általában valahogy megérzem, mire van szükségük másoknak. Nekem nemigen van szükségem semmire - az viszont jól esik, ha észreveszik, mennyit teszek másokért. Sokszor hallom, hogy nem kéne mindig csak adnom meg adnom - főleg nem, ha számon is kérem ha nincs köszönet. Ezt ugyan nem értem pontosan, miért mondanak ilyet, én önzetlenül adok. Az ugyan valóban bosszant néha, ha ezt természetesnek veszik. Sokszor csak akkor keresnek meg, ha probléma van - pedig én szívesen hallanék a jó dolgokról is. Szeretem, ha másoknak fontos, amit csinálok, hiszen szeretek segíteni. Általában barátságos vagyok mindenkivel, szeretem a jókedvet és ha jól nézek ki. Szerintem az önzetlenség és a figyelem másokra a boldogság kulcsa. Nem az, hogy önzően csak magunkkal foglalkozzunk. Mi másért lennünk itt a Földön, ha nem azért, hogy másokkal törődjünk? Nem is értem, mások miért nem így tesznek. Mindjárt szebb lenne a világ!

Néha azért jól esne, ha rám is úgy figyelne valaki, ahogy én figyelek másokra. 

A 3-as típus

Nehéz pihennem, nem is igazán szeretek, mert akkor csak azon kattogok, mit kéne éppen csinálnom. Fontos a munkám, hiszen mi más tehetne emberré, ha nem az, amit leteszek az asztalra? Büszke vagyok az eredményeinkre, hiszen mi értük el, a saját erőnkből. Bár a múlt nem nagyon érdekel, szeretek előre nézni. Valahogy az az érzésem néha, ha leállok egy pillanatra is, a világ szétesik. Sokan mondják, hogy mellettem az élet olyan, mint egy állandó verseny. Ezt nem nagyon értem, hiszen olyan versenybe, amiben nincs esélyem, bele sem fogok. Ki nem állhatom a panaszkodást. Ha valami nem jó, hát tegyen ellene! Mindig mindenre van megoldás. Szerintem életünk tapasztalatai egyben lehetőségek is, amikben ott a siker lehetősége. Tudom, nem könnyű követni, mert mindig van egy új ötletem - vagy belekérdezek olyanba, amiről ők (én úgy látom) megfeledkeztek. Munkatársaim azt mondják, nagyon lelkesítő tudok lenni, valahogy mindig "megveszik" az elképzeléseimet és a célokat, amiket kitűzök. Talán rámenősnek vagy türelmetlennek tűnhetek, de mit tegyek, ha csak a lényeg érdekel? A többi fölösleges időpocsékolás. Szeretem, ha több lábon állok. Mikor vállalkozó  lettem, már ott lebegett egy könyv megírásának ötlete. Már a nyomdában van. 

A 4-es típus

A mélyen gondolkodó és érző emberek között érzem jól magam, a felszínesség untat. Valójában kevés az a hely, ahol jól érzem magam a világban - szeretem, ha az szép, kellemes. Sokszor olyan, mintha valami hiányozna az életemből. Szeretem a különleges dolgokat - na nem a márkák vonzanak, inkább az egyedi holmik. Emberekben és tárgyakban is zavar a mesterkéltség, azonnal kiszúrom. Sokszor mondják, hogy túl érzékeny vagyok - ha valaki így nem szeret, hát nem fogok könyörögni. Különben is! Azok véleménye érdekel csak, akit értékesnek tartok. Szeretem a stílusos embereket és dolgokat. Szerencsére sikeres barátaim vannak - ki ebben, ki abban tehetséges. Bár jobb képességeim lennének nekem is! Párkapcsolataimban sem vagyok túl szerencsés sajnos. Valahogy annyira megváltoznak, akik közelebb kerülnek hozzám. Lehangol, amikor valaki valami szomorút oszt meg velem - talán jobban, mint másokat. Napokra beszippant a téma. 

Az 5-ös típus

Jó, ha a dolgok körülöttem könnyen átláthatóak és egyszerűen kezelhetőek. Az emberek is. Kell, hogy legyen egy hely, ahova elvonulhatok elmélkedni. Ott csak arra a néhány dologra van szükségem, ami fontos.  Volt egy bakelit lemezgyűjteményem (igen különleges és ritka darabok), amit Anyám a padlásra száműzött, mikor elköltöztem otthonról. Nyilván tönkrement, pedig 35 éve még nem voltak ilyen gatyarohasztó nyarak. Alapvetően tudok gondoskodni magamról, ám fölösleges dolgokkal nem tölteném az időt, mint bevásárlás, mosás, meg ehhez hasonló rutin dolgok. Fantáziám színes, így cseppet sem zavar az egyedüllét, sőt! Ilyenkor jó, ha nem zavarsz meg, a tolakodás egyébként is rettentően taszít. Rettenetesen lefáraszt, amikor a párom az érzelmeimről kérdez. Valójában azzal is így vagyok, ha ő beszél a sajátjairól. Nem szeretem a hangos összejöveteleket, kiráz tőlük a hideg. Azt mondják olyan, mintha ott sem lennék. Pedig én figyelek.  Szeretem megosztani mindazt az emberekkel, - persze csak azokkal, akik értik (és elég kevesen értik) - amiket tudok. Mindennek utána olvasok, alaposan körbe járom a témákat. Most is dolgozom egy nagy projekten, amiről senki nem tud. Annyit mondhatok, nagy segítség lesz az emberiségnek! Ehhez viszont még rengeteg információra van szükségem. 

A 6-os típus

Neveztek már az ördög ügyvédjének. Általában megkérdőjelezem a dolgokat. Szeretem megtervezni az életemet - bár túl hosszú távon nem tervezek. ADdig annyi minden történhet még! Szeretem, ha van valaki, akire tudom, hogy számíthatok - bár sokszor hallottam már, hogy bizalmatlan vagyok. De hát a bizalom alapja nem a fokozott ellenőrzés? Ha van egy csapat, akikkel együtt egymásért vagyunk, dolgozunk, az jó, ott biztonságban érzem magam. Ha magamért nem is mindig, értük általában szívesen mozdulok. Vagy a családomért. Igaz, sokszor érzem, hogy ők uralják az életemet, de nekem fontos a hűség. Azt mondják, jó vezető vagyok, bár az embereim és tanácsadóim nélkül nehéz. Igaz, sokszor gondolom úgy, inkább nekem kéne mindent megcsinálni, akkor rendben lennének a dolgok. Sokszor kérdezik, mit segíthetnek, de hát végső soron úgyis nekem kell megoldanom, nem? Ha mindenki elvégzi a sajátját, együtt túlélhetjük ezt a világot. Szeretem, ha tiszták az erőviszonyok. Igyekszem mindig tisztán kommunikálni, mire van szükségem, így nem érheti szó a ház elejét. Érdekel, hogyan működik az elménk, úgy általában felderíteni, mi zajlik a "színfalak mögött". Ha valami probléma vagy vészhelyzet adódik, legtöbbször én vagyok az első, aki tudja a megoldást. Hisz már eljátszottam korábban a gondolattal, hogy mi lenne, ha...Mondjuk megcsúsznánk az úton hazafelé. Ha jobbra rántom a kormányt, a fának ütközünk, ott nem sok esélyünk maradt. Ha balra, ott szalagkorlát van...Na, hagyj már gondolkozni, mi legyen a következő mondat. 

A 7-es típus

Az élet szép! Hát Neked magyarázzam? Hogy mindig tele vagyok energiával? És ezt nem félek megosztani másokkal is? Meglehet. Nem nagyon szeretek egy helyben ülni, inkább megyek és szervezek. Vagy azon gondolkodom, mit szervezzek. Bulikat, összejöveteleket, a lényeg, hogy JÓL érezzük magunkat! Hát nem ezért vagyunk itt? Nemigen szeretem a köldöknézést, a merengést, ha valakit szomorúnak látok, ellenállhatatlan a késztetés, hogy felvidítsam. Ha nem sikerül feldobnom valami jópofa sztorival hagyom, hadd szomorkodjon. Bár őszintén nem értem, miért kell bármin is szomorkodni – hiszen az élete egy BULI! Izgalmas, színes ez a világ, hozzuk ki belőle a legtöbbet, amit csak lehet! Imádom a kalandokat, állandóan valami leköti az érdeklődésemet, általában egyszerre sok-sok dolog, ezeket imádom vegyíteni. De hát annyi érdekesség van ebben a világban! Párkapcsolat? Megfigyeltem, hogy általában addig maradok, amíg nincs probléma. Meg egyébként sem szeretek sokáig egy irányba nézni. Többen mondták már, hogy elmélyülhetnék kicsit magamban, de ez nem vonz egyáltalán, hiszen annyi mindent nem ismerek még! Különben is! Lehangoló. Ha mi mind pozitívan élnénk meg ezt a világot, sokkal jobb hely lenne! Ha igazán hiszünk benne, tuti meg tudjuk csinálni! Azt hiszem, azért vagyok itt, hogy az emberek vidámabbak legyenek.

A 8-as típus

A világ egy dzsungel. Ahhoz, hogy túléljük, el kell kapni a grabancukat, különben ők kapják el a miénket. Hogy mindenről van véleményem? Valóban. És meg is osztom Veled. Még ha nem is tetszik. Nem érdekelnek a kifogások, mindig kiszúrom, mi az igazság, csak az érdekel, a többi mellébeszélés! Tudom, hogy megvan bennem az erő ahhoz, hogy elindítsak valamit és mindig lesz, aki követ. Aki gyenge, elbukik. Aki velem tart jó, ha azt teszi, amit akarok, hiszen én tudom, merre van az előre. Különben megismeri a haragomat. A minap kiszúrtam, hogy új stoptáblát tettek a sarokra. Mentem tovább, mert nem jó helyre rakták. Hogy saját szabályaim vannak? Meglehet, de ha csak ezeknek van értelme? Ez egy olyan világ, ahol nincs rend, úgyhogy kellek ide, hogy rendet tegyek. Ne aggódj, én kézben tartom a dolgokat. Különben is! Ne aggodalmaskodni tessék, az csak fölösleges lélekrágás. Cselekedj, Ember! Cselekedj! Nincs Benned erő? Segítek egy darabig, de sokáig nem, úgyhogy szedd össze magad! Az a baj veled, hogy szeretsz nyafogni. Ahelyett, hogy megemberelnéd magad. Hogy bántó a hangnemem? De hát ha én kétszer annyit meg tudnék csinálni ennyi idő alatt? Akkor hogy lehet, hogy neked csak ennyi sikerült?

A 9-es típus

Az emberek azt mondják, jó a közelemben lenni. Hallottam már a típusomban olyanról, aki veszekedés közben pánikszerűen elaludt. Hát, megértem, mert nem szeretem a veszekedést én sem. Sokszor érzem úgy, hogy elszomorít ez a sok igazságtalanság, ami a világban van. Mondták már hogy néha villámot szórnak a szemeim. Hát én nem látom a szemeimet, de tényleg van olyan, hogy kirobbanok. Tényleg, ilyenkor általában hogy nem értik, hogy miért éppen ezen az apróságon húztam fel magam. Mondjuk ezekre nem is nagyon emlékszem. Olyan szitukban, amikor nekem kéne dönteni inkább hagyom, hogy a másik tegye, hát mert minek az a sok vita? Aztán előfordul (állítólag), hogy mégsem vagyok elégedett a döntéssel. Azt mondják, ezt onnan látják, hogy "puffogok" vagy beszólok (ezt nem is értem, én egy békés ember vagyok). Szeretem a kényelmet, jókat enni, inni. Általában szorgalmas vagyok, ám állítólag ha valami fontos történik, inkább „kikapcsolok”. Hát, lehet, hogy nekem stresszesek ezek a szituk. Ilyenkor inkább kihegyezem a ceruzámat (amit évek óta nem használok) vagy tisztítom órákig a 2 négyzetméteres csempét egy régi fogkefével. Sokszor mikor megkérnek valamire az jön, hogy "nem akarom", aztán mégis a számon az jön ki, hogy "rendben" - azt is mondják, nem konfrontálódom, pedig tegnap is majd fel robbantam, mikor szóltam a páromnak, tegye helyre anyósomat, hogy ne adjon a gyereknek több csokit. 

bottom of page